Nem láttam még…
Nem láttam még vadat,
Ki tenne kötelet nyakára,
Vágna eret csuklóján,
Nem viselve gondot magára.
Hogy adná magát önszántából
Mint mást, őt is szerezd be,
Szívét szúrná keresztül,
Vagy állna célkeresztbe.

Olyannal sem találkoztam,
Kit érdekel a részvét,
Szánakozva, önsajnáltatva

Kérne együttérzést.
Reszketni, könyörögni
Akár golyók záporában
Vagy lehajtott fejjel kullogni,
Még egy vadat sem láttam

Ahogyan olyat sem,
Ki ne lenne kész a harcra,
Félne megvédeni magát,
Vagy gyengeséget sugallna.
Nincs olyan egy sem,
Ki csak másodjára lépne,
Ismeri a veszély lépteit,
S lép, mielőtt odaérne.

Vadat kiben nincs büszkeség.
Ki ne becsülné magát,
Öltözéke nem dicsőség,
S nem tükrözi a nap sugarát.
Vagy esetleg ne lenne kihívás.
Kinek van szeme, látja
Ilyen vad a világon nincs
Ez ki van zárva.

Életösztön, büszkeség
Bátorság s mily szörnyű dac.
Égi szépség, földi báj,
De ha lebecsülöd, ostoba vagy.
Ne tévesszen meg soha,
Tündér erdő meselénye
Nincs menekvés csak egy pillanat,
S szíved tartja két kezébe.

Hogy mindezt honnan tudom?
A vadat nem csak láttam, ismerem.
Becserkésztem, elejtettem,
Majd földre hulltam. Istenem!
Élveztem is, de meg is bántam,
S most a gyönyörtől szenvedek,
Vadász vagyok, ha egy elesett
Magamnak új kihívást keresek

Nagyobbat, szebbet, jobbat,
Olyat aki nemesebb,
Addig megyek, addig hajtok,
Míg a harcmezőn el nem esek.
Vagy ő vagy én, így kell lenni.
Hogy máshogy legyen, már nem kéne.
Játék ez, s ha ő nyer: Béke,
Ha én, akkor friss hús estére.

Domonyi Erik

Részvét nélkül

Égi szépség

Ismerem

Célkersztben

Nemes vad

A vég előtt

Harcra készen